Hangtálak "Utazás a hangok csodálatos világába"

 Hallgatom Árpit, azt meséli, neki valamikor egy egyszerű falusi feleséget ajánlottak, aki jól főz, könnyen szül és forró az ágyban… És neki nem volt jó. Az a társ kellett, akivel küzdelem az élet, de ajándék is egyben. Akinek a hite végtelen. Nézem Anikót, ahogy mandalát fest Munka közben megtalálja a középpontot, amiből kiindul és ahová visszatér minden. Ez lehet az a pillanat, amikor eléri a teljesség.
A hangtálai is ehhez segítik. A hang hulláma, mint a tengeré megnyugtat, átmos, megtisztít. Van egy lélekambulanciája, ahol nem gyógyulást ígér. Abban segít, hogy aki rászánja magát, keresse meg saját magában a válaszokat a kérdéseire. Hogy megfogalmazzon és kimondjon soha ki nem mondott mondatokat. Ez hordozza a gyógyulást…
Nézem a gyerekeket, Lacit, ahogy áldásra hajtja a fejét, Pankát, a nemsokára kinyíló gyönyörű pillangót, Árpikát, a tangóharmonikást, aki nyílt és bárkivel szóbaáll, Katicát, akinek kell néha a magány, hogy aztán boldog lehessen a többiekkel, Virágot, aki még alig tudott írni, de fölírta üzenetnek a három szót: Anya, Virág, Erdő … Anya, menjünk ki ketten az erdőre…
Egyszer Anikóval bejártuk a kiserdőt. Hallgattunk, béke volt körülöttünk. Rámutatott egy fára: „A megoldások az egyszerűségben vannak. Ha bajod van, menj ki az erdőre, ne akarj semmit, akkor a fák lehajolnak és elveszik a gondjaidat. Mint amikor kosarat fonsz, szősz, imádkozol, hallgatod a patak hangját. Csak úgy. Ez ugyanaz. Megtisztulsz.
Amit nézel, azzá leszel. Ha plázába jársz, üres leszel, Ha erdőben jársz, mozogsz, keringeted az energiádat, táncolsz, szeretkezel, jól leszel. Ha begubódzol, rosszul leszel. Eredj ki a természetbe, dörzsöld át magad, válts hideget, meleget, jól leszel. Nem bonyolult, egyszerű.”
Olyan gazdag világokra látok náluk… odaajándékozott percek, órák, hetek, évek. A harcok és a harmóniák, az imádságok és a vágyakozások. És ott van az a két egymást metsző és összeérő mandala, kettejük legszebb pillanatai, amikor Árpád nótázik, Anikó meg húzza alá a hegedűjével… Már hosszabban süt a nap. Az ágak végén ragacsos rügyek híznak. Húsvét jön. Talán a legszebb ünnepem. Tisztulást hoz és reményt.
Kértem kettejüktől egy zsoltárt. A százharminckilencediket küldték el.

Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
Tudod, ha leülök és ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat
Szemmel tartod akár járok, kelek, akár pihenek.
Előre ismered minden utamat
Még nyelvemen sincs a szó,
És te már érted egészen, Uram.
Minden oldalról körülveszel engem
És fölöttem tartod kezedet.
Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás:
Ésszel föl sem érhetem.
Hogyha felölteném a hajnal szárnyát,
S a tenger szélső határára szöknék,
Ott is a te kezed vezetne és jobbod tartana engem.
Létem nem volt titokban előtted,
Amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
Még alakot sem nyertek tagjaim
és szemed már látott engem.
Vizsgálj meg Istenem, és ismerd meg szívemet;
Tégy próbára és ismerd meg utaimat,
Lásd, vajon a gonoszok útján járok-e.
És vezess az örökkévalóság útján engem.