Mandala - Bölcsesség egyben

 

Mandala - Bölcsesség
Torok központ
Mindennek megvan a maga órája,
és az ég alatt minden dolog elmúlik
a maga idejében.
Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek és a kiszakításnak.
Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak,és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak,és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak ,és ideje a táncnak
/.../
Ideje van a keresésnek,és ideje van az elveszítésnek,
ideje a megorzésnek,és ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek,és ideje az összevarrásnak,
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak./.../
(Prédikátor könyve)
 
Életfa
A fa állandó áradó növekedése,mélységekbol való ömlése zavartalan,mert a táplálékkal egybenott./.../A fa a földet szívja,mindig mélyebbre és mélyebbre nyúl bele.De a fa nem parazita.NEM ÖLI a földet,hanem ALKALMAT AD neki arra,hogy magát elajándékozza.A kötés kölcsönös,a gyökér belefúródik a földbe,hogy kaphasson,a föld magába húzza a gyökeret,hogy adhasson.Az,hogy valami van,még nem jelent semmit.Minden ami van,csak az adásban,az elajándékozásban nyer jelentoséget.
(Hamvas Béla)
 
Sry-jantra
Szállj le önmagad mélyére,mint egy kútba,
s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan 
talajvizet:változó egyéniséged alatt megtalálod
a változatlan létezést.
(Weöres Sándor)
 
Hasi erõközpont
Szerelem
ha egyik a másikát
repülni hagyja
de ha zuhan
fél szárnyát kölcsönadja
(Szabó Éva)
 
Kelta
Ha meg nem emészted,
a valódi élmény is
távoli legenda marad.
Csak a tudatos ébrenlét,a laza és szakadatlan figyelem
nyugodt,mozdulatlan víztükrengedi be a fényt az életedbe.
(Prakash)
 
Szív központ
Ha arra törekszel,hogy az örök mértéket kövesd:
ne botránkozz azokon,kik nem erre igyekeznek,hanem törekvéseik ingadozva ágaznak
a sokféle véges és változó mérték között.Ne azt nézd,hogy milyük nincsen,hanem hogy mijük van,mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse,mely beloled hiányzik.Kifogásolni,fölényeskedni bárki tud,tanulj meg mindenkitol tanulni.

( Weöres Sándor)
 
Vádzsra
Az egyetlen pillanat:
mikor a falevél
elengedi az ágat,
és rábízza magát a szélre.
(Prakash:Szabadulás)